Az Oktatás, a Tudomány, és az Egyházak Elkülönítése az Államtól

Utolsó pontként bemutatjuk az oktatás, a tudomány, valamint az egyházak államtól való elkülönítésének a programját.

Az állami oktatás kivezetése

Az állami oktatás rendszerét ki lehetne vezetni egyetlen generáció alatt, mégpedig úgy hogy az ne okozzon anyagi megterhelést egyetlen olyan szülőnek sem aki már gyerekkel rendelkezik a program bevezetésének idején. A módszer abból állna, hogy törvénybe iktatnánk, miszerint a törvény bevezetését követő hetedik iskolai évtől az állam nem finanszírozná tovább az első osztályos diákok oktatását; egy évvel később a második osztályos diákok finanszírozása is megszűnne; és így tovább, egészen a középiskolai, és egyetemi évfolyamokig. Ez a módszer lehetővé tenné azon szülőknek akik a törvény bevezetésének idején gyerekkel rendelkeznek, hogy igénybe vehessék az állami oktatási rendszert amennyiben úgy kívánják; a leendő szülők pedig egy évvel korábban már tudnák, hogy a gyerekük oktatásának a költségeit maguk kell hogy fedezzék.

Az állami oktatás kivezetése előtt el kellene ismerni a szülők jogát arra, hogy a saját gyerekeiket oktathassák, illetve el kellene törölni az oktatási licenceket. Azt is meg kellene engedni az állami oktatási intézményeknek, hogy tandíjakat kérjenek olyan diákoktól akik képesek azt megfizetni, amelynek a mértéke fokozatosan növekedhetne mindaddig amíg az el nem éri az adott oktatási intézmény valódi költségét. A tandíjak bevezetése lehetővé tenné a privát iskolák fokozatos versenyhelyzetbe jutását és növekedését, amelyek idővel könnyedén és teljes mértékben át tudnák venni az állami oktatási intézmények helyét.

Az első és legfontosabb dolog amire törekednünk kell, hogy megszüntessük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (illetve az Oktatásért Felelős Államtitkárságot), valamint az összes állami támogatást ami jelenleg az oktatásra elfolyik. Ez az intézkedés azonnali javulást eredményezne az oktatási rendszerben, hiszen kiiktatná az oktatást hátráltató bürokrácia egy jelentős részét, és megakadályozná az állam által erőltetett oktatási módszerek és anyagok használatát. A felesleges anyagok visszaszorítása egyúttal teret hagyna a fontosabb anyagok oktatásának.

Az állami oktatás rendszerével folytatott küzdelem során fontos pontként kell hangsúlyoznunk, hogy az állam képtelen mit kezdeni az olyan témák oktatásával amelyek megítélésében az emberek között nincs megegyezés. Az állami oktatási rendszer ilyen esetekben szükségszerűen szembemegy számos adófizető meggyőződésével, mivel olyan elméleteket terjeszt, amelyet az adott egyén tévesnek vagy egyenesen morálisan helytelennek tart. Ennek alapján az állami iskoláknak nemcsak hogy a hitoktatást kellene megtiltani, hanem ugyanúgy a történelem, a közgazdaság vagy éppen a biológia oktatását. Egyedül a privát iskolák képesek ezeket a tárgyakat az egyének lelkiismereti szabadságának megsértése nélkül oktatni, mivel a privát iskolák esetében az egyének önkéntesen eldönthetik hogy hajlandóak-e az adott iskolának fizetni vagy sem. Annak a ténye, hogy ezen tárgyak állami oktatásának betiltása esetén nem maradna túl sok minden amit oktatni lehetne csupán tovább erősíti az érvet miszerint az állami oktatást meg kellene szüntetni.

Az állam és a tudományok szétválasztása

A fenti alapelv az egyének lelkiismereti szabadságának megsértése kapcsán egyúttal azt is magával vonja hogy az államnak meg kellene szüntetnie gyakorlatilag minden támogatást a művészetek és a tudomány területén. A különböző irodalmi és művészeti ágak esztétikai megítélése erősen vitatott. Hasonlóképpen, éles viták vannak a tudományos területek különböző elméleti ágai között is. Az állami támogatások jelenlegi formája számos adófizetőt arra kötelez, hogy olyan művészeti ágakat és tudományterületeket támogassanak, amelyeket maguk esztétikailag vagy tudományos szempontból értéktelennek tartanak, esetenként immorálisnak.

Az alapelv miszerint az emberi elme és a kényszerítés egymással szemben álló dolgok azonban egy ettől is alapvetőbb érvként szól amellett, hogy az államot külön kellene választani a művészetektől és a tudománytól. Egy dolog igazságát és értékét csakis a szabad emberi elme képes megítélni. Az állam ezzel szemben a vitákat erővel rendezi el. Ez a hozzáállás ellentétes a tudás természetével. Az erőnek nincs helye a laboratóriumokban, az előadótermekben és a képgalériákban. Állami hivatalnokok nem írhatják elő, hogy egy adott dolog téves-e vagy sem, vagy hogy rendelkezik-e művészi értékkel vagy sem. Ezeket a dolgokat többségi szavazással sem lehet meghatározni. Az államnak nem lenne szabad megengedni, hogy ellehetetlenítse az új tudás megalkotásának egyetlen forrását, ami nem más mint az egyén. A tudomány és a művészetek állami támogatása azonban pontosan erre az eredményre vezet, hiszen elvonja a meglévő szűkös erőforrásokat az egyénektől, majd azokat önkényesen az állam által támogatott célokra költik.

Annak érdekében, hogy elérjük az állami szerepvállalás megszűnését ezen területeken, hangsúlyoznunk kell az állami kényszerítés szembenállását a tudás természetével és az egyének által szabadon megválasztott esztétikai értékekkel.

Következő: A sajtó és a média szabaddá tétele