Képzeld el, hogy szegény ember vagy, és országot kell választanod magadnak. Melyiket választanád?

A válasz valószínűleg az életcéljaidon múlik. Ha “Lusta Róberttel” akarsz vetélkedni, és lejmoló akarsz lenni, akkor Dániát választod, ott biztosan több mint elég pénz kapsz a túléléshez. Dánia még akkor se rossz hely, ha van benned némi törekvés. Tizenhatodik az Economic Freedom of the World legutóbbi kiadása szerint, köszönhetően a kereskedelem, a szabályozás és a többi nem fiskális politikai kérdések döntően laissez-faire megközelítésének. Van tehát egy elég jó esély rá, hogy felmássz a gazdasági létrán.

Viszont, ha kicsit ambiciózusabb vagy, s a gyerekeidnek és unokáidnak is jobb életet akarsz, akkor valószínűleg inkább egy olyan országot választanál, amilyen Szingapúr, ami rendszeresen a legjobb osztályzatokat kapja az Economic Freedom of the World-től.

fullsizeoutput_11

Nagy a gazdasági szabadság, aminek következtében óriásit emelkedett az életszínvonal.

Csakugyan, a szingapúriak mára gazdagabbak az amerikaiaknál.

Az utolsó, amit választanál, egy stagnáló ország, mint Görögország vagy egy olyan nyomorultul elszegényedett, mint Zimbabwe.

Kivéve, persze, ha az Oxfam pojácája vagy. Ez a “jótékonysági szervezet” épp most közölt egy egyenlőtlenségi tanulmányt, ami kimutatja, hogy Szingapúr a világ egyik legszörnyűbb országa, rosszabb, mint olyan helyek, ahol az emberek koldusszegények és sivár életet élnek.

Íme, az Oxfam így mutatja be jelentését:

“2015-ben a világ 193 kormányának vezetői ígéretet tettek arra, hogy csökkentenek az egyenlőtlenségen a “Fenntartható fejlődési célok” (Sustainable Development Goals, SDGs) 10. céljaként. Az egyenlőtlenség csökkentése nélkül az első cél, a szegénység megszüntetése lehetetlen 2017-re. … 2017-ben az Oxfam először készítette el a kormányoknak a gazdagok és szegények közötti különbséget csökkentése iránti elkötelezettségét mérő mutatóját, ami ma 157 országban méri a kormányzati cselekvést. … Ez a jelentés azt javasolja, hogy minden ország fejlesszen ki országos egyenlőtlenségi cselekvésterveket a 10. fenntartható fejlődési cél, az egyenlőtlenség csökkentésének elérésére. E tervek része kell legyen az általános és ingyenes egészségügyi közellátás, oktatás és az általános társadalmi védőháló, amit egyre növekvő progresszív adóztatásból és az adómentesség és az adócsalás szigorításából kell finanszírozni.”

Más szavakkal tehát a tanulmány azt méri, hogy van-e az országokban büntető jóléti állam, s nem azt, hogy hol jobb a szegények élete.

A feltevés második mondata, miszerint a szegénység nem csökkenthető az egyenlőtlenség csökkentése nélkül, különösen is képtelenül cseng. Hacsak, természetesen, nem választanak egy kellően becstelen szegénység-definíciót – mint amilyen az olyan baloldali sóhivatalok, mint az ENSz vagy az OECD használ, nem is beszélve az Egyenlő Jólét Szövetségről (Equal Welfare Association) vagy a német Munkagazdaságtani Intézetről, esetleg az Obama-kormányról.

De fókuszáljunk csak Szingapúrra. Álljon itt néhány kivonat abból a riportból, amit a Reuters jelentetett meg az ország rossz helyezésével kapcsolatban.

“Szerdán az Oxfam elutasította Szingapúr alacsony adóit védő érveit, amit annak kormánya azután adott elő, hogy a civil szervezet a gazdag városállamot a legrosszabb tíz olyan ország közé sorolta, amelyek alacsony adóterhelésükkel tüzelik az egyenlőtlenséget. Az Oxfam CRI (Commitment to Reducing Inequiality, egyenlőtlenség-csökkentés iránti elkötelezettség) indexe Szingapúrt 157 ország közül a 149. helyen rangsorolta, Afganisztán, Algéria és Kambodzsa mögé, és csak valamivel Haiti, Nigéria és Sierra Leone elé. … Max Lawson, az Oxfam egyenlőtlenségpolitikai osztályvezetője elmondta, hogy Szingapúr adópolitikája túllőtt minden célon, és az ország a vagyonosok és a gazdag nagyvállalatok adómenedékeként szolgál. … Desmond Lee, Szingapúr szociális és családügyi minisztere csütörtökön azt nyilatkozta, hogy ‘Igen, a jövedelemadó-terhelés Szingapúrban alacsony, és a népesség fele egyáltalán nem fizet jövedelemadót… ugyanakkor aránytalanul részesülnek a kimagasló minőségű infrastruktúrában és támogatásokban, amit az állam biztosít. … Az Oxfam szerint Szingapúr legnagyobb hibája az adókulcsai, mert nem elég punitívak.’ Lee miniszter hozzátette: ‘A szingapúriak 90%-a saját tulajdonú otthonban él, és a háztartások legszegényebb tizede körében is 84%-os, amit egyetlen ország sem közelít meg.”

Természetesen, igaza van.

Szingapúr nagyszerű hely, ha már valahol szegénynek kell lenni. Már csak azért is, mert aki ott szegénynek számít, bőven középosztálybeli volna olyan országokban, amiket az Oxfam ideológusai Szingapúr felett rangsoroltak. Leginkább viszont azért, mert Szingapúr olyan hely, ahol inkább meg lehet gazdagodni, mint szegénynek maradni.

Van még az Oxfam-tanulmánynak néhány olyan aspektusa, ami figyelmet érdemelhet. Ilyen például a világ legbaloldalibb országainak kihagyása. Venezuela, Kuba és Észak-Korea nem szerepelnek a tanulmányban.

Észak-Korea esetében még elhiszem, hogy egyszerűen nincs elég megbízható adat. De mért nem szerepelnek Kuba és Venezuela pontszámai? Erős a gyanúm, hogy a szerzők szándékosan hagyták ki ezeket a pöcegödröket, mert nem akartak zavarba jönni amiatt, hogy hihetetlenül szegény országoknak adnak kimagasló osztályzatot – ami Jeffrey Sach SDG indexét is gúny tárgyává tette.

Arra is kíváncsi lennék, hogy Hongkongot miért nem osztályozták? Az adók ott még alacsonyabbak, és az újraelosztás mértéke még kisebb, tehát elképzelhető, hogy az utolsó lenne, nem csak az utolsó tíz egyike.

BlogImage_MiddleIncomeTrap_020215_0.jpg

Az Oxfam aggódott, hogy hülyének néznék őket, s a gazdag Hongkongot ezért kihagyták a tanulmányból? Ez a tippem. Az utolsó dolog, amit a baloldal akar, hogy megértsék az emberek, hogy a szegény országok csak szabad piacok és kis államok mellett gazdagodhatnak meg.

A végösszeg: az Oxfam egy olyan szervezet, amit végezetesen eltérítettek a szélsőbaloldali aktivisták. Hitvány jelentéseinek sorát látva mára inkább vicc, semmint jótékonysági szervezet.

U.i.: Az OECD szintén egy hasonlóan vacak tanulmányt közölt, amiben durván eltorzították Szingapúr bemutatását, és teljesen kihagyták Hongkongot.

Írta: Daniel J. Mitchell; Mises Wire, 2018. október 12.

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..