– Ön a szabadság bajnokaként tetszeleg, holott csupán a pénzszerzés szabadsága, amire ön hajt.
– Igen, természetesen. Mindaz, amit akarok, a pénzteremtés szabadsága. Tudják, az a szabadság mit jelent?
– Kétségtelenül, Mr. Rearden, de remélem, nem akarja, hogy a hozzáállását félreértsük. Gondolom, nem akarja alátámasztani azt a széles körben elterjedt benyomást, hogy ön olyan ember, akiből hiányzik a társadalmi lelkiismeret, akit nem érdekel embertársai jóléte, és csak a saját hasznáért dolgozik.
– Nem dolgozom másért, mint a saját hasznomért. Megkeresem.
Valaki levegő után kapott a mögötte lévő tömegben, nem rosszallásként, hanem a meglepetéstől, a bírók pedig csendben maradtak. Nyugodtan folytatta tovább: …egyenlő felekként üzletelünk, kölcsönös egyetértés és kölcsönös előnyök alapján…– Nem akarom, hogy félreértsék a hozzáállásomat. Örömmel mondom jegyzőkönyvbe. Teljesen egyetértek mindennel, amit az újságok írtak rólam… a tényekkel igen, de az értékeléssel nem. Nem dolgozom másért, mint a hasznomért, amit azzal érek el, hogy terméket adok el olyan embereknek, akiknek szüksége van rá, és akik hajlandók és képesek megvenni. Nem az ő javukra termelem a saját költségemen és ők nem az én javamra veszik meg a saját költségükön; én nem áldozom fel az érdekemet értük, mint ahogy ők sem áldozzák fel a magukét értem; egyenlő felekként üzletelünk, kölcsönös egyetértés és kölcsönös előnyök alapján… és büszke vagyok minden pennyre, amit ily módon kerestem. Gazdag vagyok és büszke minden pennymre. A pénzemre saját erőfeszítésem révén tettem szert, szabad kereskedelemben, minden résztvevő önkéntes egyetértésével, akivel üzleteltem. Azok önkéntes beleegyezésével, akik alkalmaztak, amikor kezdtem, azok önkéntes egyetértésével, akik most nekem dolgoznak és azok önkéntes egyetértésével, akik megveszik a termékemet. Én válaszolok minden kérdésükre, amit félnek nyíltan feltenni.
Elmondhatnám önöknek, hogy több jót tettem embertársaimért, mint amiben önök valaha is reménykedhetnek, de nem mondom…
Hajlandó vagyok többet fizetni a munkásaimnak annál, mint amit szolgálataik nekem érnek? Nem. Hajlandó vagyok kevesebbért eladni a termékemet annál, mint amit a vásárlóim készek megfizetni érte? Nem. Hajlandó vagyok veszteséggel eladni vagy elajándékozni? Nem. Ha ez rossz, akkor tegyék velem azt, amit jónak látnak, bármilyen értékrend szerint, amit vallanak. Az én értékrendem a következő: én magam keresem meg a megélhetésemet, ahogy minden becsületes emberhez illő. Elutasítom, hogy bűnnek tartsam saját létem tényét, és azt, hogy dolgoznom kell annak fenntartásáért. Elutasítom, hogy bűnnek tartsam azt, hogy képes vagyok erre, méghozzá jól. Elutasítom, hogy bűnnek tartsam azt, hogy jobban vagyok képes ezt tenni, mint a legtöbb ember… azt, hogy a munkám többet ér, mint a szomszédaimé, és hogy több ember kész fizetni nekem, mint nekik. Elutasítom, hogy mentegetőzzek a képességemért, elutasítom, hogy mentegetőzzem a sikeremért, elutasítom, hogy mentegetőzzem a pénzemért. Ha ez rossz, akkor használják ki a helyzetet. Ha a köz ezt érdekére ártalmasnak tartja, akkor pusztítson el a köz. Ez az én értékrendem, és mást nem vagyok hajlandó elfogadni.
…senkinek a java nem érhető el emberáldozatok árán…
Elmondhatnám önöknek, hogy több jót tettem embertársaimért, mint amiben önök valaha is reménykedhetnek, de nem mondom, mert létezésem igazolásához nem keresem mások javát, és nem is ismerem el mások javát annak igazolásaként, hogy elragadják a tulajdonomat vagy tönkretegyék az életemet. Nem mondom azt, hogy mások java volt az életcélom; saját javam volt az életcélom, és megvetem azt, aki erről lemond. Elmondhatnám, hogy önök nem a közjót szolgálják, hogy senkinek a java nem érhető el emberáldozatok árán, hogy amikor megsértik egy ember jogait, akkor ezzel megsértették mindenki jogait. Márpedig egy jog nélküli közösség pusztulásra ítéltetett. Elmondhatnám, hogy önök nem fognak és nem tudnak elérni mást, mint egyetemes pusztulást, mint ahogy ez minden fosztogató számára szükségszerű, amikor kifogynak az áldozatokból. Elmondhatnám, de nem mondom. Nem a konkrét eljárásukat kérdőjelezem meg, hanem erkölcsi alapelvüket. Ha igaz lenne az, hogy az emberek némelyek áldozati barmokká alakításával érhetik el a javukat, és arra kérnének, áldozzam fel magamat olyan lények kedvéért, akik az én vérem árán akarnak fennmaradni, ha arra kérnének, hogy a sajátom felett és ellenére szolgáljam a társadalom érdekeit, akkor elutasítanám, a legmegvetendőbb rosszként utasítanám el, minden erőmmel küzdenék ellene, küzdenék az egész emberiség ellen, ha csak egy percem maradna is, mielőtt megölnének, harcom igazának és megalapozottságának teljes tudatában küzdenék ellene. Ne legyen hát félreértés velem kapcsolatban! Ha ma azok az embertársaim, akiket a köznek neveznek, úgy hiszik, hogy javuk áldozatokat követel, akkor én azt mondom: legyen átkozott a közjó, nekem nincs közöm hozzá!

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás