A kapitalizmus, azaz a politikai és a gazdasági szabadság egyenlőtlenségeket szül.[1] Ha megnézzük, a világ legtöbb prekapitalista országában nagyobb a gazdasági egyenlőség, mint az Egyesült Államokban,[2] miközben az USA gazdasági értelemben a világ legszabadabb országai közé tartozik.[3]

Ezek a prekapitalista országok viszont roppant szegények.[4] 350 éve a prekapitalista Nyugat is roppant szegény volt.[5] Megvalósult az egyenlőség – a szegénység egyenlősége.[6] A kapitalizmus egyik nagy erénye, hogy megteremtette az egyenlőtlenséget.[7]

Mit jelent ez? Azt, hogy a kapitalizmusban, akik vagyont termeltek, megtarthatták azt. Így a kapitalizmus minden egyént a saját termelékenysége alapján díjazott.[8] Minél termelékenyebb vagy, annál többet keresel; minél kevésbé vagy az, annál kevesebbet. Így működik a piacon a kereslet és a kínálat. Tiszta formájában, szabadpiacként – a haveri előnyszerzést félretéve – a kapitalizmus a megérdemelt egyenlőtlenségek rendszere.

Ha körbenézünk a történelemben vagy a térképen, azt látjuk, hogy a kapitalizmust és a szabadpiacot elfogadó országok nagyobb valószínűséggel virágoznak gazdaságilag és társadalmilag is.[9] A gazdagok mesésen gazdagok lettek, a szegények pedig csak simán gazdagok – gazdagok ahhoz képest, ahol előtte álltak.[10] Kérdezzünk csak meg egy kínai, egy indiai vagy egy tajvani középosztálybelit. Ők igenis gazdagok az előző generációhoz képest, de még a néhány évvel ezelőtti önmagukhoz képest is. És amilyen gyorsan zajlik a gazdasági átalakulás világszerte, a vagyontermelésre és -felhalmozásra vonatkozó előrejelzések is egyre pozitívabbak.[11]

Tehát igen, a kapitalizmus egyenlőtlenségeket teremt.[12] De az egyenlőtlenség jó. A társadalom tagjainak különböző képességei, munkái és termékei vannak, és ez így van jól. Hogy vannak nálam okosabb emberek, akik olyan nagyszerű dolgokat találnak ki, mint az iPhone, és képesek eladni több millió embernek, az csodálatos. Mind jól járunk vele. És ha ezek az emberek milliárdokat keresnek, az helyes, mert részben ez is ösztönzi őket a termelésre és az eladásra.

Amikor veszel egy olyan terméket, mint az iPhone, akkor jól jársz vagy rosszul? Vagy vegyük J. K. Rowlingot. Ő az egyike azoknak, akik felelősek az elmúlt húsz év egyenlőtlenségeiért. Akárhányszor vettél egy Harry Potter-kötetet, te is növelted az egyenlőtlenséget. Elkértek a boltban 25 dollárt a könyvért, a pénzed egy ötöde pedig J. K. Rowlingnak ment. Így lett ő milliárdos. Te pedig 25 dollárral szegényebb.

De miért lenne ez gond? Te jól jártál, mert a kötetek olvasása szellemi kielégülést okozott (vagy minimum erre számítottál, amikor megvetted őket), Rowling pedig pénzhez jutott. Ennek eredményeként milliárdos lett, de ez egy jó dolog, nem pedig rossz. Elvégre mindketten jól jártatok. Ez a piac szépsége, a kapitalizmus szépsége. Igen, a kapitalizmus vagyoni egyenlőtlenségeket szül, de mi van akkor? Ha mindkét fél nyer a cserékből, márpedig önként emberek csak így hajlandók kereskedni egymással, akkor mindenki jól jár.

A világon van számos valódi probléma, viszont ezeket az egyenlőtlenségről szóló viták szerintem inkább eltakarják, illetve próbálják őket átmaszkírozni. Valódi problémát jelent a szegénység, a haveri kapitalizmus, a lassú gazdasági növekedés.[13] De ezeknek semmi közük ahhoz, hogy mekkora az egyenlőtlenség szegények és gazdagok között. Jogosan érezzük igazságtalannak, amikor azt látjuk, hogy a szegények nehezebben tudnak felemelkedni.[14] Nyilvánvalóan igazságtalan, ha valakit haveri alapon juttatnak előnyhöz. Ellenezzük, hogy vannak, akik csak azért gazdagok, mert jóban vannak a politikusokkal; joggal tartjuk ezt valódi problémának.[15] Végül pedig teljesen legitim dolog aggódni az elmúlt évek stagnáló gazdasági teljesítménye miatt is, ami az egyik oka sok középosztálybeli szorongásának. De az egyenlőtlenség, a szám, a Gini-koefficiens – mindegy, hogy hívjuk – érdektelen az említett problémák kapcsán. Az egyenlőtlenség önmagában nem probléma; ez egy álprobléma. Nincs semmi gond az egyenlőtlenséggel.

Ha komolyan vizsgáljuk a szegények önerőből történő felemelkedésének a nehézségeit, azt kell látnunk, hogy sokszor ezt épp azok a politikusok idézik elő, akik az intézkedéseikkel névleg az egyenlőtlenség ellen harcolnak.[16] Példaként említhetjük a hitelezést nehezítő szabályozásokat, a minimálbért, vagy a legkülönfélébb tevékenységek engedélyhez kötését.[17] Ezek valójában csak mélyítik és konzerválják a szegénységet – az egyenlőtlenség csökkentése nevében.

Persze a lassú gazdasági növekedés se javítja a szegények kilátásait.[18] A kérdés: mi a lassú növekedés oka? A válasz valójában egyszerű: az, hogy a központi kormányzat túladóztatja és agyonszabályozza a gazdaságunkat.[19] Ha túlszabályozzuk a gazdaságot, akkor az lelassul. Ezen senkinek nem kéne meglepődnie.[20]

Tagadhatatlan, hogy vannak, akik úgy kerülnek a felső egy százalékba, hogy a pénzüket nem érdemelték vagy keresték meg tisztességesen. Amerikában súlyos méreteket ölt a haveri kapitalizmus.[21] Viszont valójában sokszor nem az a gond, hogy az üzletemberek korrumpálják a politikát; gyakran a hataloméhes politikusok kényszerítik rá magukat az üzletemberekre. Az üzletemberek pedig végül foglyul ejtik a politikusokat.[22] A haveri kapitalizmus kulcsa, hogy a politikusoknak, illetve a politikai intézményeknek legyen hatalmuk beleszólni a gazdaság ügyeibe.

Ha vissza akarjuk szorítani a haveri kapitalizmust, inkább az üzletembereket kéne elszigetelni a politikától, nem a politikát az üzletemberektől. A kedvenc példám erre a United States v. Microsoft[23] eset – az a híres meghallgatás, amikor a Microsoftot a ’90-es évek elején a kongresszus elé citálták, és felszólították, hogy növelje a washingtoni lobbitevékenységét.[24] A Microsoft arra kérte a politikusokat, hogy hagyják őt békén, és a cég is a legritkább esetben folyamodott a lobbizás eszközéhez.[25] A Microsoft annak idején nagyon keveset költött ilyesmire: 1997-ben a politikai célokra jutatott adományaik nem érték el a 100.000 dollárt.[26] Aztán mi történt egy-két évvel később? Az Igazságügyi Minisztérium nyomozást indított ellenük, mire a microsoftosok rájöttek, hogy nem fogják őket békén hagyni.[27] Ma már a Microsoft több tízmillió dollárt költ évente lobbizásra.[28] Még egy csinos épületet is vásároltak Washingtonban, pont a Cato Intézet épülete mögött.

Azért hisszük az egyenlőtlenségről, hogy probléma, mert Platón nyomán a gazdasági egyenlőséget gondoljuk ideálisnak – pedig nem az. Nincs semmi jó az egyenlőségben. Kevesen vannak, akik teljes vagyoni egyenlőséget akarnak, mert tudják, hogy ez mennyire elfogadhatatlan. Kipróbáltuk már (gondoljunk a kommunista és szocialista országokra), és borzalmas lett az eredmény.[29] Úgyhogy amikor erről vitatkozom, mindig azt kérdezem az egyenlőség-pártiaktól: „Mennyi lenne az, ami már pont jó? Mekkora Gini-koefficiens és milyen újraelosztás lenne pont jó?” Ezekre a kérdésekre nincs értelmes válasz, mert nincs az egyenlőtlenségnek egyetlen jó szintje.

A legtöbben – kimondva, kimondatlanul – azt vallják, hogy az egyenlőség jó lenne, csak nem kivitelezhető. Nem értek egyet. A gazdasági egyenlőség több mint kivihetetlen; ez egy erkölcstelen eszme. Az esélyek egyenlősége pedig valójában ugyanúgy a vagyoni egyenlőség egyik formája, és pont ugyanolyan lehetetlen és rossz is.[30]

Az egyenlőség egyetlen elfogadható eszméje az egyének egyenlő jogairól szól – arról, amit az Alapító Atyák úgy fogalmaztak meg (csak sajnos nem mindig tartottak be), hogy minden egyénnek elidegeníthetetlen joga arra törekedni, hogy elérje mindazt, ami az életéhez és a saját boldogságához szükséges, kényszerítés nélkül. Röviden ezt jelenti az egyenlő szabadság és a törvény előtti egyenlőség. Minden intézkedés, ami arra irányul, hogy megteremtse a vagyoni vagy az esélyek közti egyenlőséget, megsérti a jogegyenlőség és az egyenlő szabadság elvét. Egyesek szabadságát csorbítják, hogy másoknak a vagyonát vagy lehetőségeit állítólag növeljék. Ez egyszerre hibás és erkölcstelen.

Meg kell szabadulnunk a vagyoni egyenlőség erkölcsi eszméjétől. Az egyenlőség szembe megy azzal, hogy egyedi, megismételhetetlen egyének vagyunk, akik – ha szabadon cselekedhetünk – egyenlőtlen eredményeket produkálnak. Az egyenlőtlenség a szabadság egyik ismérve. Az egyenlőség eszméje tagadja az emberi természetet és a politikai szabadság értékét. A gazdasági egyenlőség tehát egy hamis eszme, ami teljesen eltorzítja a politikát és a gondolkodásunkat is.

Az Ayn Rand Intézet elnökének, Yaron Brooknak az írása a Harvard Journal of Law & Public Policy c. folyóirat 2017. márciusi számában jelent meg.

 

[1]  Lásd pl. Trina Jones, Race, Economic Class, and Employment Opportunity, 72 LAW & CONTEMP. PROBS. 57, 57–58 (2009) (Az USA egyenlőtlenségiről.)

[2] Lásd Adam Smith & The Case for Inclusive Capitalism, 9 NO. 6 SEC. LITIG. REP. 15 (2012).

[3]  JAMES GWARTNEY, ROBERT LAWSON & JOSHUA HALL, REPORT, ECONOMIC FREEDOM OF THE WORLD: 2016 ANNUAL REPORT 8–9 (2016), http://www.freetheworld.com/2016/economic-freedom-of-the-world-2016.pdf (A „legszabadabb” országok közé a rangsor felső negyede tartozik, a legfrissebb – 2014-es – adatok alapján. A 159 ország közül a tizenhatodik, megelőzve több olyan, fejlett országot, mint Németország (30.), Japán (40.), Franciaország (57.), Olaszország (69.), Oroszország (102.), India (112.), Kína (113.) és Brazília (124.).)

[4] CENT. INTELLIGENCE AGENCY, WORLD FACT BOOK, POPULATION BELOW POVERTY LINE (2015) [a továbbiakban CIA FACT BOOK] (Az ország gazdagságát a társadalom szegénységi vonal alatti arányával mérve.)

[5] Max Roser, GDP Growth Over the Last Centuries, OUR WORLD IN DATA (2016), https://ourworldindata.org/gdp-growth-over-the-last-centuries/ [https://perma.cc/7SYD-33T9]

[6] Uo. (Minden ország és régió nagyjából ugyanannyira volt szegény.)

[7] A témáról lásd DON WATKINS & YARON BROOK, EQUAL IS UNFAIR: AMERICA’S MISGUIDED FIGHT AGAINST INCOME INEQUALITY (2016).

[8] Lásd WATKINS & BROOK, EQUAL IS UNFAIR, 59-66 és 145-148. o.

[9] TERRY MILLER & ANTHONY B. KIM, ECONOMIC FREEDOM: THE PROVEN PATH TO PROSPERITY IN INDEX OF ECONOMIC FREEDOM (2016), elérhető: http://www.heritage.org/index/book/chapter-1 [https://perma.cc/7XAJ-FAG8]

[10] Lásd pl. CIA FACT BOOK.

[11] A témáról lásd John D. Giorciari, India’s approach to great-power status, FLETCHER F. WORLD AFF., Winter 2011, at 61; Frank Holmes, How China went from communist to capitalist, BUS. INSIDER (2015. október 10.), http://www.businessinsider.com/how-china-went-from-communist-to-capitalist2015-10 [https://perma.cc/XRK9-E8MX].

[12] Lásd Adam Smith & The Case for Inclusive Capitalism.

[13] Lásd WATKINS & BROOK, EQUAL IS UNFAIR, 14-17 és 117-75. o.

[14] Lásd pl. Cody Branham, Stuck In The Middle: Curbing Income Inequality With The Better Bargain Plan, 25 KAN. J.L. & PUB. POL’Y 187 (2016); lásd még Eric M. Zolt, Inequality in America: Challenges for Tax and Spending Policies, 66 TAX L. REV. 641 (2013).

[15] Jonathan R. Macey, Crony Capitalism: Right Here, Right Now, 37 HARV. J.L. & PUB. POL’Y 5 (2014).

[16] Lásd uo.; lásd még LAWRENCE ABER ET AL., REPORT, OPPORTUNITY, RESPONSIBILITY, AND SECURITY: A CONSENSUS PLAN FOR REDUCING POVERTY AND RESTORING THE AMERICAN DREAM 8 (2015) (A kutatás szerint a társadalmi mobilitás az USA-ban alacsonyabb, mint más fejlett gazdaságokban.), https://www.brookings.edu/wp-content/uploads/2016/07/Full-Report.pdf [https://perma.cc/98PF-TBD4].

[17] Lásd pl. Andrew Soergel, Pay Wars: Would a higher minimum wage help or hurt workers?, U.S. NEWS & WORLD REPORT (2016. március 28.), http://www.usnews.com/news/the-report/articles/2016-03-28/ask-an-economistwill-a-minimum-wage-hike-help-or-hurt-workers [https://perma.cc/T7GA-R4HC]; WATKINS & BROOK, EQUAL IS UNFAIR, 123-38. o.

[18] Lásd Anthony D. Taibi, Banking, Finance, and Community Economic Empowerment: Structural Economic Theory, Procedural Civil Rights, and Substantive Racial Justice, 107 HARV. L. REV. 1463, 1520 (1994) (A tanulmány alapján a helyi gazdaságokat kéne megerősíteni, hogy „valódi” gazdasági és társadalmi előretörés valósuljon meg.)

[19] [Friss adatokért lásd https://mises.org/power-market/cei-federal-regulations-cost-19-trillion-annually – a ford.]

[20] Lásd pl. Ralph Robey et al., Government Regulation of Business and Its Impact on The Growth of The Economy––Panel Discussion, 17 BUS. LAW. 24, 35 (1961). Ralph Robey szerint „gazdasági növekedést ott lehet elérni, ahol az embereket hagyják dolgozni, ahol ösztönzik őket a termelésre, és ahol az állami szabályozás minimális…”

[21] Lásd Macey, Crony Capitalism. („A haveri kapitalizmus […] virágkorát éli napjainkban.”)

[22] Lásd WATKINS & BROOK, EQUAL IS UNFAIR, 148-53. o.; vö. LAWRENCE G. BAXTER, Understanding Regulatory Capture: An Academic Perspective from the United States, in THE MAKING OF GOOD FINANCIAL REGULATION: TOWARDS A POLICY RESPONSE TO REGULATORY CAPTURE 53, 53-54 (szerk. Stefano Pagliari, 2012), http://www.stefanopagliari.net/making_good_financial_regul.pdf [http://perma.cc/M9YR-GQVW] (A tanulmány leírja a „szabályozói foglyul ejtés” fogalmát, melynek lényege, hogy az üzletemberek és a szabályozók helyet cserélnek; máshogy fogalmazva az üzletemberek lesznek a „bírók”, és befolyásolják a piacszabályozás tartalmát.)

[23] 97 F. Supp. 2d 59 (D.D.C. 2000).

[24]  John M. Broder & Joel Brinkley, U.S. Versus Microsoft: The Strategy; How Microsoft Sought Friends in Washington, N.Y. TIMES (1999. november 7.), http://www.nytimes.com/1999/11/07/us/us-versus-microsoft-the-strategy-howmicrosoft-sought-friends-in-washington.html?pagewanted=all [https://perma.cc/J9CF-KSUV]

[25] Michael Kinsley, The Washington lobbying dance, L.A. TIMES (2011. április 5.), http://articles.latimes.com/2011/apr/05/opinion/la-oe-kinsley-column-microsoft20110405 [https://perma.cc/SM9C-BHCN]

[26] John M. Broder, Microsoft Spending Millions on Ads and Lobbying Efforts, N.Y. TIMES, (2000. június 12.), http://www.nytimes.com/2000/06/12/technology/12lobby.html?pagewanted=all [https://perma.cc/RPW6-3BMK] (A cikk szerint a Microsoft korábban „gyakorlatilag semennyi politikai adományt” nem adott még pár évvel korábban.)

[27] Joel Brinkley, U.S. vs. Microsoft: The Lobbying; A Huge 4-Year Crusade Gets Credit for a Coup, N.Y. TIMES (2001. szeptember 7.), http://www.nytimes.com/2001/09/07/business/us-vs-microsoft-the-lobbying-a-huge-4-year-crusade-getscredit-for-a-coup.html [https://perma.cc/YE63-W82K]

[28] A Microsoft honlapja szerint 2013-ban a cég lobbitevékenysége a központi kormányzat felé 10, az egyes államokban pedig 8 millió dollárt tett ki. 2014-16 között ezek a számok enyhe visszaesést mutattak. MICROSOFT PUBLIC POLICY ENGAGEMENT, https://www.microsoft.com/en-us/about/corporate-responsibility/public-policy-engagement [https://perma.cc/F8QP-NUEF] (utolsó letöltés 2017. március 7.)

[29] Lásd pl. Damien Cave, The Cuban Evolution, N.Y. TIMES (2014. március 1.), http://www.nytimes.com/2014/03/02/sunday-review/the-cubanevolution.html?_r=0 [https://perma.cc/Q2QM-HHRZ]; lásd még Georgi Boorman, Enforcing Outcome Equality Makes Everyone Miserable, FEDERALIST, (2015. július 28.), http://thefederalist.com/2015/07/28/enforcing-outcome-equality-makes-everyonemiserable/ [https://perma.cc/H943-CQMM] (a cikk Venezuela és Kuba állapotát írja le); WATKINS & BROOK, EQUAL IS UNFAIR, 51-56. és 207-10. o.

[30] Lásd Paul Krugman, Liberty, Equality, Efficiency, N.Y. TIMES (2014. március 9.), http://www.nytimes.com/2014/03/10/opinion/krugman-liberty-equalityefficiency.html [https://perma.cc/D9Z3-BE7W]; Paul Krugman, More Thoughts on Equality of Opportunity, N.Y. TIMES (2011. január 11.), http://krugman.blogs.nytimes.com/2011/01/11/more-thoughts-on-equality-ofopportunity/ [https://perma.cc/ZRT8-KN8J].

Posted by madlovba3

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..