Az 1930-as években néhány éles eszű ember azt mondta, hogy a Roosevelt féle New Deal a céhszocializmus egyik formája, és hogy az közelebb áll Mussolini rendszeréhez, mint bármely más rendszerhez. Senki sem vette őket figyelembe. Mára a bizonyíték kétségbevonhatatlan.

Azt is mondták, hogy ha a fasizmus valaha elér az Egyesült Államokba, akkor a szocializmus álruhájában fog megjelenni. Ebben az összefüggésben ajánlom, hogy olvassák el újra és újra Sinclair Lewis “Ez itt nem történhet meg” című művét – különös figyelmet fordítva Berzelius Windrip, a fasiszta vezér karakterére, stílusára és ideológiájára.

Most engedjék meg hogy megemlítsek, és egyben válaszoljak, néhány alapvető kifogásra, amelyekkel a mai “liberálisok” megkísérlik álcázni (illetve elkülöníteni a fasizmustól) az általuk támogatott rendszer valódi természetét.

“A fasizmus egypártrendszert igényel.” Mit jelent azonban a “kormány általi konszenzus” a gyakorlatban?

“A fasizmus célja a világ meghódítása.” Mi a célja a globális keretben gondolkodó ENSZ tagoknak? És, ha elérik a céljukat, milyen pozíciót kívánnak megszerezni az “Egyesített Világ” hatalmi struktúrájában?

“A fasizmus rasszizmust hirdet.” Nem feltétlenül. Hitler Németországa azt hirdetett; Mussolini Olaszországa nem.

“A fasizmus ellenzi a jóléti államot.” Ellenőrizzék az előfeltevéseiket és a történelemkönyveket amikből kiindulnak! A megalapítója és megteremtője a jóléti államnak, a férfi, aki a gyakorlatba ültette bizonyos csoportok hűségének másoktól elzsarolt pénzével történő megvásárlását, Bismarck volt – Hitler politikai elődje. Hadd emlékeztessem önöket, hogy a a náci párt teljes címe a következő volt: Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt.

Hadd emlékeztessem önöket a náci párt politikai programjának néhány részletére, amelyet 1920. Február 24-én fogadtak el München:

Mindenekelőtt azt kérjük, hogy a kormány vállalja a kötelezettséget, hogy megfelelő lehetőséget biztosítson a polgárok számára a munkához és a megélhetéshez.

Nem szabad megengedni, hogy az egyén tevékenységei ütközzenek a közösség érdekeivel; az egyén tevékenységei a közösség érdekével összhangban és mindenki javára kell hogy megvalósuljanak. Ezért követeljük: . . . a pénzügyi érdekek hatalmának végét.

Részesedést követelünk a nagyvállalatok profitjából.

Követeljük az idősek ellátásának széles körben való kiterjesztését.

Követeljük. . . hogy a kisvállalkozások a lehető legnagyobb figyelemben részesüljenek a nemzeti, állami és önkormányzati beruházások során.

Annak érdekében, hogy minden alkalmas és szorgalmas polgár számára lehetővé váljon a felsőoktatás és így a magasabb pozíciók elérése, a kormány kötelessége a közoktatási rendszer teljes-körü kibővítése . . . Követeljük a szegény családból származó tehetséges gyerekeknek a kormány költségén történő oktatását . . .

A kormánynak vállalnia kell a lakosság egészségi állapotának a javítását, az anyák és a gyermekek védelme által, a gyerekmunka tilalma által. . . a fiatalok testnevelésével foglalkozó egyesületek lehető legnagyobb mértékű támogatásával.

Küzdünk . . . a materialista szellem ellen, és meg vagyunk győződve arról, hogy népünk tartós fellendülése csak akkor valósulhat meg, ha alapelvünkké a következő mottót tesszük: “A Közjót az Egyéni Érdek Elé!”

Van azonban egy különbség fasizmus azon fajtája között amely felé mi sodródunk, és azon fasizmus között ami az európai országokban pusztított: a miénk nem egy harcias fasizmus; ez a mozgalom nem erőszakos demagógok, véres kezű gengszterek, hisztérikus harmadrangú értelmiségiek, és a fiatalkorú bűnözők szervezett mozgalma; a miénk egy fáradt, kopott, cinikus fasizmus, nem tudatos, nem olyan mint egy lángoló tűzvész, inkább, mint egy letargikus test csendes összeomlása amelyet lassan felemészt a belső korrupció.

Meg kellett történnie? Nem. Meg lehet még akadályozni? Igen.

Ha bárkinek kétsége lenne afelől, hogy a filozófiának hatalmában áll az emberi társadalmak sorsát befolyásolni és annak irányát meghatározni, figyeljük meg, hogy a mai gazdasági rendszerünk egyértelmű eredője a pragmatizmusnak – illetve annak a nemzedéknek ami a pragmatizmus hatása alatt felnevelkedett. A pragmatizmus az a filozófia, amely úgy véli, hogy nincs objektív valóság vagy állandó igazság, hogy nincsenek abszolút elvek, nincsenek érvényes absztrakciók, nincsenek határozott fogalmak, hogy bármit meg lehet próbálni hüvelykujj szabályok mentén, hogy az objektivitás nem áll másból mint kollektív szubjektivizmusból, hogy bármi amit az emberek igaznak szeretnének hinni, az igaz, és bármi amit az emberek szeretnének hogy létezzen, létezik is – feltéve hogy a többség úgy tartja.

Ha szeretnéd elkerülni a végső katasztrófát, akkor ezzel a fajta gondolkodással kell szembenézned; ezeket a pontokat kell megértened és elutasítanod. Ha ez sikerül, akkor meg fogod tudni érteni, hogy hogyan kapcsolódik a filozófia a politikához, és az életed mindennapi eseményeihez. Ha ez sikerül, akkor képes leszel megérteni, hogy egyetlen társadalom sem jobb, mint annak filozófiai alapja. És ezek után – John Galt-ot idézve – készen leszel, nem visszatérni a kapitalizmushoz, hanem felfedezni azt.

A részlet Ayn Rand 1966-ban megjelent Capitalism: The Unknown Ideal című könyvéből származik.

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit. Egy olyan világot képzelünk el, ahol a szabadság eszméi ismerősek és hitelesek a felnövekvő generáció számára. Hiszünk abban, hogy a szabad társadalom az egyetlen olyan társadalmi rendszer, amely összeegyeztethető az emberek túlnyomó többségének humánus értékrendjével és etikai elveivel, különösen az újonnan felnövekvő nemzedék tagjainak körében.

Hozzászólás