A történelem során nem volt olyan népgazdasági rendszer, ami olyan sokatmondóan bizonyította volna értékét, és ami olyan mértékben járult volna hozzá az emberiség jólétéhez, mint a kapitalizmus, és egyet sem támadtak ilyen kegyetlenül és vakon.

Miért fordul az értelmiségiek többsége kezdettől fogva a kapitalizmus ellen? Miért viselik némán támadásaikat az áldozataik, az üzletemberek? Ennek oka egy ősi rossz, amit az emberek mind e mai napig félnek vitatni: az etikai altruizmus.

Az etikai altruizmus volt az emberiség legáltalánosabban elfogadott erkölcsi törvénye történelme java részében. Számos válfaja és alakja volt, de lényege mindig azonos maradt. Az etikai altruizmus szerint az embernek nincs joga saját magáért élnie, hogy a másoknak tett szolgálata léte egyetlen erkölcsi igazolása, és hogy az önfeláldozás az ember legnagyobb erkölcsi kötelessége, erénye és értéke.

A nyugati civilizációt a reneszánsz óta tépázza egy konfliktus, a kapitalizmus és az etikai altruizmus konfliktusa, ami korunkban érte el tetőpontját. A kapitalizmus és az etikai altruizmus egymás filozófiai ellentétei. Nem állhatnak fenn együtt ugyanazon emberben és ugyanazon társadalomban.

A kapitalizmus implicit erkölcsi törvényét sosem fogalmazták meg explicite. Az alapvető előtétel, hogy az ember – minden ember – önmagában vett cél, nem mások céljainak eszköze. Saját magáért kell élnie, nem áldozva fel magát másokért, sem másokat magáért. Az embereknek kereskedőkként kell bánniuk egymással kölcsönösen előnyös önkéntes alkukat kötve. Ez az alapelv az ember joga a saját életéhez, a saját szabadságához és saját boldogsága kereséséhez.

Ez az, amit az értelmiség nem akar és nem tud azonosítani, amíg misztikusok etikai altruizmusának elkötelezettje. Ha a szenvedés és önfeláldozás az erényes, az eszményi, akkor e mérce szerint a kapitalizmust, mint gonoszt tiltani kell.

A kapitalizmus nem szenvedni tanítja az embereket, hanem arra, hogy keressék az örömöt és a sikert – itt, a földön. A kapitalizmus nem szolgálatra és önfeláldozásra hívja az embereket, hanem alkotni és nyerni. A kapitalizmus nem tanít tétlenséget, alázatosságot, lemondást, hanem függetlenséget, önbizalmat és önbecsülést. Mindenekfelett pedig a kapitalizmus nem engedi meg senkinek, hogy a meg nem érdemeltet várja vagy igényelje, adja vagy kapja.

Minden emberi kapcsolatban, legyen az személyes vagy közösségi, szellemi vagy anyagi, társadalmi vagy állami, gazdasági vagy erkölcsi, a kapitalizmus elvárja az embertől, hogy egy alapelv vezesse, ami az etikai altruizmus ellentettje: az igazságosság.

Amíg az értelmiségiek az etikai altruizmust tartják erkölcsi törvényüknek, figyelmen kívül kell hagyják a kapitalizmus tényleges természetét és jelentőségét. Figyelmen kívül kell hagyják, hogy a vagyon forrása az ember elméje, hogy a szabad gazdaságban teremtett jólét az értelem, az alkotó képesség terméke.

Ez vezette őket az ősi lélek-test kettősséghez, ahhoz az ellentmondáshoz, ami épp az alkotó értelem legtevékenyebb képviselőitől, az üzletemberektől tagadja meg az elme szabadságát. Az ellentmondáshoz, ami az ember elméje felszabadításának ígéretét teste rabigába hajtásához köti.

Ez vezette őket ahhoz, hogy úgy tekintsenek az üzletemberre, mint egy vulgáris materialistára, magukra pedig mint valamilyen elitre, ami arra született, hogy uralkodjon rajta, hogy irányítsa az életét, és megfossza munkája gyümölcsétől.

Ennek a tételnek a szobra az az eszme, miszerint valaki eloszthatja azt, amit nem ő termelt meg. Az ilyen eszme megvalósításának egyetlen módja az értelmiség szövetsége az erőszakos bűnözővel, a nyers erő általi uralkodás szószólójával, a totalitárius kollektivistával.

Amíg az etikai altruizmus morális kannibalizmusa megengedi embereknek, hogy azt higgyék, bizonyos embereknek más emberekért való feláldozása erkölcsileg helyes, addig úgy fogják elvetni a kapitalizmust, mint az önző kapzsiság rendszerét, és a totalitárius etatizmus valamelyik válfajához fognak ragaszkodni: a kommunizmushoz, a fasizmushoz, a szocializmushoz, a nácizmushoz, a jóléti államhoz.

A fenti esszé Ayn Rand következő beszédének fordítása: https://www.youtube.com/watch?v=JeJuySjCL5g.

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..