Ha napjaink politikai vitáiban szóba kerül a tőke, akkor a fogalmat leginkább egy túlegyszerűsített értelemben használják. Akár egyéni megtakarításokról, akár nyugdíjalapok tőketartalékairól, akár feltörekvő vállalkozásokba fektetett kockázati tőkéről, akár a tőkejövedelmekről van szó, a tőkét minden esetben egyenlővé teszik a pénzzel. A tőke azonban nem azonos a pénzzel. Azt nagyjából javakból, tudásból, összefüggésekből, emberekből, tehetségből és tapasztalatokból álló viszonyrendszerként írhatjuk le. A pénz “csak” egy eszköz, ami segít egységesen kezelni és követni a hihetetlenül összetett tőkeszerkezetet. A pénz a tőke értékelésének alapja.

Napjainkban a közgazdasági tankönyvek általában a “C” betűvel hivatkoznak a tőkére. Ez a megközelítés elhomályosítja azt a fontos tényt, hogy a tőke nem csupán egy bizonyos egynemű mennyiség, ami egy a számos közgazdasági változó közül, ami varázslatosan újratermeli önmagát, hanem egy heterogén struktúra. A közgazdaságtan különféle irányzatai közül az osztrák iskola volt az első, amelyik kihangsúlyozta a tőke heterogenitását. Az osztrákok voltak azok is, akik helyesen felismerték, hogy a tőke magától sem nem nő, sem nem állandó. A tőkét a termelés, a megtakarítás és az okos befektetés folyamatában kell megteremteni és fenntartani.

Nemkülönben az osztrákok mutattak rá, hogy különbséget kell tenni a termelési folyamatban résztvevő javak két csoportja, a fogyasztási és a tőkejavak között. A fogyasztási javakat a fogyasztók közvetlenül használják el, velük az emberek közvetlenül elégítik ki szükségleteiket és érik el céljaikat. A tőkejavak viszont különböznek a fogyasztási javaktól: ezek a szemek a fogyasztási javak termelési láncában. A tőkejavak tehát a célok elérésének közvetett eszközei. Tőkejószág például egy ipari célokat szolgáló kemence, amit a pék arra használ, hogy kenyeret süssön vele a fogyasztóknak.

A tőkeképződés folyamata által teremti meg az ember a termelékenység fokozásának lehetőségét. Ennek ésszerű feltétele, hogy a fogyasztási javak termelését csökkentik vagy szüneteltetik, míg a szűkös javakat tőkejavak létrehozására kötik le. Ha a jelenbeli termelési folyamat kevesebb fogyasztási jószágot eredményez, akkor legalább annyival csökken a fogyasztás, mint amennyivel kevesebb fogyasztási jószágot termelnek. Ahogy bonyolódik a termelési szerkezet, úgy nyílik egyre több kerülőút e folyamat számára.

A tőkeképzés mindig azt a célt szolgálja, hogy hosszú távon magasabb hozadékot lehessen létrehozni több kerülőút megnyitása által. A nagyobb hozadékra nincs biztosíték, hiszen a kerülőutak tévútnak is bizonyulhatnak. A legjobb esetben azonban azokat a kerülőutakat, amelyek ténylegesen nagyobb termelékenységére vezetnek, végül használják majd. Helyes tehát azt feltételezni, hogy nagyobb kibocsátáshoz a tőkeigényesebb termelési szerkezet vezet, s minél gazdagabb egy ország, annál tőkeigényesebb annak termelési szerkezete. Az a tény, hogy társadalmunk ma élő nemzedékei ilyen magas életszínvonalat élvezhetnek, azon évtizedek, sőt évszázadok eredménye, amikor őseink felhalmozták a hozzá szükséges kulturális és gazdasági tőkét.

Egy tőkeállomány felhalmozódása viszont még nem jelenti annak örökkévalóságát. A tőke teljesen átmeneti. Elkopik, elhasználódik a termelés során, esetleg végleg elavul. A meglévő tőke rendszeres és ismétlődő újra-befektetést tesz szükségessé. Ezt általában fedezi a tőke hozadéka. Ha ezt az újra-befektetést elhanyagolják, mert elfogyasztják valamennyi hozadékát vagy még annál is többet, akkor tőkefelélés lép fel.

Nem csak a tőke természetének nem-értése vezet azonban öntudatlanul tőkefeléléshez. A gazdaság szerkezete is erre ösztönöz bennünket. Amikor 1971-ben végleg elvágták a pénzt az aranyalaptól, beléptünk a jelpénz korszakába. Visszatekintve ez végzetes hiba volt. Ez váltotta ki, többek között, a kamatlábak soha nem látott instabilitását. Amíg a pénz az aranyhoz volt kötve, a kamatlábak viszonylag alacsony változékonyságot mutattak, de 1971 után drámai módon ingadozni kezdtek. 1981-re érték el a 16 százalékos csúcsot, hogy onnan kezdjenek a mai napig tartó zuhanórepülésbe. A kamatlábak utóbbi harmincöt évben tapasztalat csökkenése fokozatosan elkoptatta a tőkeállományt.

A tőkejövedelmek vásárlóerejének esése az egyik nyilvánvaló következmény. Látható, hogy megtakarításokból, pontosabban kamatnyereségből ma megélni sem lehet, nem hogy egy elfogadható életszínvonalat fenntartani, hiszen annak a lehetősége is nagyban csökkent, hogy megtakarításokból kamatnyereséget lehessen elérni. Ha a kamatlábak elérik a nullát vagy negatív tartományba süllyednek, akkor célszerűnek látszik elfogyasztani a megtakarított tőkét a puszta fennmaradás érdekében. Ebben az esetben a tőkefelélés vakítóan nyilvánvaló.

Nem kérdés tehát, hogy napjainkban roppant tőkefelélés van folyamatban, bár ez nem érint mindenkit egyenlő mértékben. A vállalkozói működést például negatívan befolyásolta a jegybankok kamatpolitikája, ami mesterségesen leszorította a kamatlábakat. Emiatt ma inkább a különösen tőkeigényes befektetések tűnnek jövedelmezőbbnek. Emiatt a nyereségek magasabbak, de a tartalékok kisebbek. Az ehhez hasonló, infláció indukálta tévedések szintén a tőkefelélést erősítik.

Másrészről a tőkefelélés ellen hat a technológiai innováció és a kommunista rendszerek bukása után a világgazdaság vérkeringésébe bekacsolódó kelet-európai és ázsiai országok fejlődése. Ezek a fejlődő országok a monetáris és ipari forradalmak eredményeit megkésve érik utol. Nélkülük a nyugati országoknak már réges-régen meg kellett volna szorítaniuk a nadrágszíjukat.

A tőkefelélés, végül, bizonyos mértékben növeli a mindent behálózó jóléti állam, ami úgy az adóztatáson keresztül közvetlenül, mint a monetáris politikán keresztül közvetetten órási mennyiségű tőkét von el és oszt újra. Látható, hogy ezt sem lehet a végtelenségig folytatni. Ha a tőkeállomány kimerül, az ébredés keserves lesz. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy a gazdasági körfolyamat jelen szakaszában az arany lényeges eleme marad minden portfóliónak.

Ronald-Peter Stöferle, Mises Wire

Ronald-Peter Stöferle a liechtensteini Incrementum AG ügyvezető partnere és alapkezelője, aki az osztrák iskola tanainak befektetési alkalmazására szakosodott.

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás