Az igazság az, hogy a két alternativa nem a következő: halott és rideg automatizmus az egyik oldalon – tudatos tervezés a másik oldalon. Az alternativák nem a következők: terv vagy terv hiánya. A kérdés a következő: kinek a terve? Alkossa meg a tervét a társadalom minden tagja saját maga számára, vagy hagyjuk hogy a jószándékú kormány egyedül tervezzen mindenki helyett? A választás nem az automatizmus és a tudatos cselekvés között áll fenn; a választás az egyének önálló cselekedete és a kormány kizárólagos cselekedete között áll fenn. Az egyik oldalon a szabadság, a másikon a mindentudó kormány.

A “laissez faire” kifejezése nem azt jelenti: hagyjunk mindent lelketlen mechanikus erők működésére. A kifejezés jelentése a következő: hagyjuk, hogy minden egyén maga döntse el, hogyan kiván közreműködni a munkamegosztás társadalmi rendjében; hagyjuk, hogy a fogyasztók szabják meg, hogy mit termeljenek a vállalkozók. A központi tervezés pedig a következőt jelenti: hagyjuk, hogy a kormány egyedül döntsön és erőltesse rá akaratát az emberekre a hatalmi szervek kényszeritő ereje által.

“A laissez faire rendszere alatt,” – mondja a tervező – “nem azok a dolgok kerülnek előállitásra, melyekre az embereknek “igazán” szüksége van, hanem azok a dolgok, melyek eladásából a legnagyobb haszon remélhető. A tervezés célja hogy a termelést a “valódi” szükségletek kiszolgálására irányitsuk.” Na de ki dönti el, hogy mik a “valódi” igények?”

Ludwig von Mises, Human Action.

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..