Az üzleti sikernek két útja van. Az egyik a piaci módszer: olyan javakat kínálni a fogyasztóknak, amilyeneket ők akarnak olyan áron, amit hajlandóak érte megfizetni. A másik a politikai módszer: kijárni a hivatalnokoknál és jogalkotóknál, hogy különös előnyöket biztosítsanak valaki vállalkozásának vagy iparágának.

Például, rá lehet venni a jogalkotókat arra, hogy vessenek ki vámokat valaki versenytársainak behozatalára, vagy arra, hogy olyan jogszabályokat bocsássanak ki, amelyeknek valakinek a vállalkozása képes megfelelni, de más ezt nem engedheti meg magának, esetleg arra, hogy kössék hatósági engedélyhez új versenyzők piacra lépését, de azért is lobbizhat valaki, hogy az adófizetők pénzéből szerezzen állami támogatást.

Az üzleti siker e második módja, a politikai módszer a közösségi választások (public choice) gazdaságtanának egyik központi kutatási területe, ami arra tesz kísérletet, hogy megértse, mi teszi lehetővé a politikai módszer ilyen szörnyű kihasználását.

Vegyük például a mezőgazdaság állami támogatását! Ezek módfelett elterjedtek az Egyesült Államokban (és az Európai Unióban is – a ford.), és sok ember hiszi azt, hogy ezek jót tesznek mindenkinek, mert segítik a küszködő családi kisgazdaságokat, és mind a fogyasztókat is az által, hogy stabilizálják az élelmiszerellátást. A baj csak az, hogy ez nem igaz.

Egyrészt a mezőgazdaság egy igencsak termelékeny iparág manapság, és a támogatások legnagyobb kedvezményezettjei is a nagyvállalatok. Másrészt, ha tényleg a támogatásoktól függene a legfontosabb élelmiszerláncok védelme, akkor azt látnánk, hogy olyan ágazatokhoz kerülnek a támogatások, mint a húsmarha-tenyésztők vagy a zöldségtermesztők, s nem olyanokhoz, mint a cukoripar.

A valóság mindennek az ellenkezője. A fogyasztóknak semmi közük az állami támogatások címzéséhez. Minden azon múlik, hogy a nagyvállalatok miképp tudják magukat érdekcsoportként megszervezni, és a politikai osztályon belül milyen összeköttetésekkel rendelkeznek.

A mezőgazdasági támogatás történetének legmeredekebb fejezete az amerikai gyapottermesztők esete. Az amerikai kormány évente négymilliárd dollárt folyósít amerikai gyapottermesztőknek, dacára annak, hogy ez nemzetközi szerződésbe ütközik. Egy ilyen szerződés másik részes fele a brazil kormány. Amikor az amerikai kormány felrúgta a gyapottermesztők nemtámogatásáról szóló szerződést, a brazil kormány vámok kivetésével fenyegette az amerikai cégek brazíliai importját.

A terv hazárdjáték volt, de működött. A brazil kormány feltételezte, hogy más amerikai iparágak bírnak akkora politikai befolyással az Államokban, hogy sikerül kijárniuk a kormánynál, hogy az tegyen meg mindent azért, hogy megmentse őket a brazil vámoktól.

Nem az történt azonban, hogy az amerikai kormány felhagyott volna a gyapottermesztők támogatásával, hanem az, hogy az amerikai kormány (!) elkezdett vagyont újraosztani amerikai adófizetőktől a brazil (!) gyapottermesztőknek is csak azért, hogy folytathassa a vagyon újraelosztást az amerikai adófizetőktől az amerikai gyapottermesztők felé. (Kísértetiesen hasonlít ehhez az Európai Unió esete az európai és a brazil cukorágazattal – a ford.)

Az ilyen esetek miatt nevezte James Buchanan a közösségi választások gazdaságtanát “romantika nélküli politikának”. Az ilyen esetek viszont rávilágítanak egy feloldhatatlan ellentmondásra is.

Hogyan lehetséges az, hogy a többségi döntések általában gazdasági kárt okoznak a fogyasztók és az adózók többségének? Az ellentmondás mélyebb annál, hogy a többségi elven elfogadott gazdaságpolitikák nem úgy sülnek el, ahogy tervezték őket. Az ellentmondás épp ott feszül, hogy e döntések pont úgy sülnek el, ahogy tervezték azokat: egy bizonyos érdekcsoport javára és mindenki más kárára.

Kell, hogy legyen a közösségi választásoknak néhány olyan sajátos vonása, amelyek nincsenek meg a döntéshozatal más módozataiban, s amiért ezek olyan sokszor ártanak a közösségnek. A közösségi választások gazdaságtanának célja, hogy megértse ezeket a vonásokat, amelyek miatt ezek ilyen furán működnek.

A fordítás alapját képező videó a Learn Liberty oldalán jelent meg, a magyar fordítás pedig az Osztrák Közgazdaságtani Iskola oldalán.

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás