Képzeljük el Allan-t és Barry-t, két hadifoglyot, akik ugyanabban a táborban raboskodnak. Mindketten hajszálpontosan ugyanolyan fejadagot kapnak mindenből. Most figyeljünk csak két dologra, a cigarettára és a húskonzervre.

Mindketten ugyanannyi cigarettát és húskonzervet kapnak. Egy valami azonban nem azonos: a két áru iránti előszeretetük. Ha Allan több húskonzervre és kevesebb cigarettára vágyna, akkor lehet, hogy akár hat cigarettát is odaadna egy húskonzervért. Ha Barry több cigarettára és kevesebb húskonzervre vágyna, akkor lehet, hogy akár három cigarettáért is odaadna egy húskonzervet.

Elég nyilvánvaló tehát, hogy előszeretetük különbsége alkalmat teremt számukra a kereskedésre. Ha megegyeznek abban, hogy, mondjuk, Allan négy cigarettáért kapja meg Barry egy konzervét, mindketten jobban járnak, mert Barry több cigarettát kap, mint amennyiért a húskonzervét odaadta volna, és Allan-nek is kevesebb cigarettát kell adnia, mint amennyit hajlandó lett volna adni egy húskonzervért.

Vegyük észre, hogy bár a javakból egy korlátozott készlet áll a rendelkezésükre, mégis mindketten sokkal elégedettebbek lehetnek azzal amijük van, ha a javaikkal csereberélnek egymást között.

Mondhatjuk, hogy a kereskedés előtt a javak rosszul oszlottak meg, mert lehetséges volt egy olyan más elosztásuk, ami megnövelte az emberek elégedettségét. A kereskedelem tehát értéket teremt az által, hogy lehetővé teszi a javak kedvezőtlen eloszlásának a javítását.

Van itt viszont egy csapda: a kedvezőtlen eloszlás kijavítása költséggel jár. A hadifoglyok külön barakkokban laknak, és nem lehet bármikor közlekedni közöttük, de lehetnek nyelvi és kulturális akadályok is a hadifoglyok különböző csoportjai között.

Tegyük fel, hogy Allan mászkál a cigarettáival keresve valakit, aki halandó eladni neki egy húskonzervet. Mennyi időbe telik ez? Hány kalóriát éget el ezzel? Biztos egyáltalán, hogy talál valakit, aki belemegy a cserébe? Ha talál is, miként bizonyosodhat meg arról, hogy az általa kínált ár a legjobb, amit csak találhat? Honnan tudhatja egyáltalán, hogy megbízhat abban, akivel kereskedik?

Csereügyletekkel lehetséges értéket teremteni, de minden ügylet megkötése költséggel jár. Ez pedig azért rossz hír, mert minél nagyobb az ügyleti költség, annál kevesebb lehetőség nyílik arra, hogy az egymás közti kereskedés által kedvezőbbé váljon a javak eloszlása.

Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy más szereplők képesek az által értéket teremteni, hogy az ügyleti költségek csökkentésére szakosodnak. Ezt teszik a nagykereskedők, akik olyan közvetítők, akik arra szakosodtak, hogy ott vásárolnak fel dolgokat, ahol azok ára alacsonyabb, és ott adják el újra azokat, ahol azok ára magasabb.

Például, egy közvetítő négy cigarettát fizet Barry-nek egy húskonzervért, és eladja Allan-nek öt cigarettáért. Fáradozásaiért ő is egy cigarettát kap, míg Allan és Barry is jól járnak, mert bár a közvetítő igénybevétele egy cigarettába került, még mindig jobb nekik, mintha maguknak kellett volna megszervezni és lebonyolítani az ügyletet. A közvetítő csökkentette az ügyleti költséget azzal, hogy annak tudására szakosodott, hol vannak a legjobb kereskedelmi lehetőségek.

Összefoglalva: a puszta kereskedéssel is lehet értéket teremteni, s ezért a kereskedelem önkéntelenül is megjelenik a javak eloszlásának kedvezőbbé tételére; mivel pedig a kereskedés ügyleti költségekkel jár, ami lassíthatja, de meg is akadályozhatja az értékteremtést, annak elősegítésére szakosodott közvetítők, kereskedők is okvetlenül meg fognak jelenni a piacon.

A fordítás alapját képező videó a Learn Liberty oldalán, a magyar fordítás pedig az Osztrák Közgazdaságtani Iskola oldalán jelent meg eredetileg

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás