Minimálbérek – legyenek azok kormányrendelet által kiszabva vagy szakszervezetek nyomására kikényszerítve – feleslegesek, amennyiben a minimum bért a piac szintjén rögzítik. Amennyiben azonban magasabban szabják meg a bérek értékét, mint ami a szabad munkaerőpiacon kialakult volna, akkor az eredmény a potenciális munkaerő jelentős részének hosszú távon való munkanélkülivé válása.

A kormány költekezése képtelen új munkahelyeket létrehozni. Amennyiben a kormány az ehhez szükséges keretet a lakosok adóztatása vagy a lakosoktól való kölcsön felvételével kívánja biztosítani, úgy pont annyi munkahelyet szüntet meg az egyik oldalon, mint amennyit a másikon megteremt. Amennyiben a kormány költekezése a kereskedelmi bankoktól való kölcsönnel valósul meg, ez hitelbővitéssel és inflációval jár. Amennyiben az így létrejött infláció során a termékek árának az emelkedése meghaladja a névleges bérek értékét, úgy a munkanélküliség csökkenni fog. De ami a munkanélküliség csökkenését okozza az éppen az, hogy a valódi bérek értéke zsugorodik.

A kapitalista fejlődésnek a velejáró tendenciája, hogy a valódi béreket folyamatosan növeli. Ez a tőke fokozatos felhalmozásának az eredménye, melynek következtében a termelés technológiai módszerei fokozatosan javulnak. Nincs más módja annak, hogy a dolgozni kívánó emberek béreinek szintjét megnöveljük, mint hogy megnöveljük az egy főre jutó befektetett tőke mértékét. Minden esetben, amikor a további tőke befektetésének vége szakad, a tendencia a valódi bérek növekedésére szintén elakad. Amennyiben a tőke fogyasztása átveszi a helyét a meglévő tőke növelésének, a bérek értékének csökkenése kell hogy bekövetkezzen átmenetileg, mindaddig amíg a további tőke növelése útjából az akadályok el nem gördülnek. Kormányintézkedések, melyek hátráltatják a tőke felhalmozását, vagy melyek a tőke feléléséhez vezetnek – mint például a kizsákmányoló adóztatás – károsak a munkások fő érdeke szempontjából.

A hitelbővítés csupán átmeneti növekedést képes létrehozni. De az így létrejövő fiktív jólét a kereskedelem általános válságába kell hogy torkolljon – egy nagy stagnálásba.

Aligha lehet mondani, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági eseményei ne igazolnák a közgazdászok pesszimista jóslatait. A jelen kor jelentős gazdasági problémákkal kell hogy szembenézzen. Ez azonban nem a kapitalizmus krízise. Ez a krízis az intervencionizmusé, azon intézkedéseké melyek a kapitalizmust meg kívánták haladni azáltal hogy egy jobb rendszert emelnek helyébe.

Részlet Ludwig von Mises Planned Chaos című könyvéből.

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..