Az emberi együttműködés különbözik azoktól a tevékenységektől, amelyeket az állatvilágban és azoknál az elszigetelt embercsoportoknál figyelhetünk meg, akik a történelem előtti korok szintjén élnek. Az együttműködés az a képesség, ami az embert megkülönbözteti az állattól. Az emberek működnek együtt. Ez azt jelenti, hogy tevékenységeikben az emberek előre számítanak arra, hogy más emberek is elvégeznek bizonyos dolgokat, amivel ők is közelebb kerülnek céljaik eléréséhez. A piac azt a fölállást jelenti, hogy én is adok neked valamit, hogy én is kapjak tőled valamit.

Nem tudom, hogy tudják-e, de kétezer évvel ezelőtt latinul megszületett a piac tökéletes meghatározása: do ut des – adok, hogy adj. Fizetek neked valamit, hogy te is fizess nekem valami mást. Ettől emelkedett föl az emberi társadalom, a piactól, az egyének békés együttműködéséből. A társadalmi együttműködés ugyanis a munkamegosztást jelenti.

A társadalom különböző tagjai, az egyes egyének, nem elszigetelt életet élnek mindenki mástól elszakítva. A munkamegosztásnak köszönhetően össze vagyunk kapcsolva egymással, az által, hogy dolgozunk másoknak, és mi is elfogadjuk, amit mások termeltek nekünk. Ennek eredményeként jön létre a cseréken alapuló gazdaság, ami magában foglalja sokak együttműködését. Mindenki termel, nem csak egyedül magának, hanem más embereknek is azzal a várakozással, hogy más emberek is termelni fognak neki. Ennek a rendszernek az alapja a csere.

A békés együttműködés a piacon valósul meg. Az emberek békésen elért eredményeit a piacon találjuk meg. Az együttműködés szükségszerűen jelenti a javak és szolgáltatások cseréjét, a szolgáltatások termékeit. Ezek a cserék a piacon történnek meg. A piac az emberek szabadsága a termelésre, a fogyasztásra és annak meghatározására, hogy mi termeltessen meg, milyen mennyiségben, milyen minőségben, és kihez jussanak el ezek a javak. Egy ilyen szabad rendszer piac nélkül lehetetlen, mert ez a szabad rendszer a piac maga.

Úgy gondoljuk, hogy az emberiség szerveződései lehetnek vagy (A) a piac, ami nem más, mint az egyének közötti cserekereskedelem, vagy (B) az állam, egy olyan intézmény, ami sokak szerint felsőbbrendű a piachoz képest, és létezhet a piac nélkül is. Az igazság azonban az, hogy az állam – mivel szükségszerűen fönntartja az erőszak kezdeményezésének jogát – képtelen bármit is megtermelni. Minden, amit csak megtermelnek, egyének tevékenységének a gyümölcse, és mindezt a piacon használják föl azért, hogy valami mást kapjanak érte cserébe.

Fontos, hogy az emlékezetünkben tartsuk, minden, amit az emberek teszenk, minden, amit a társadalom tesz, az önkéntes együttműködés és megegyezés eredménye. Az emberek közötti társadalmi együttműködés – ez jelenti a piacot – az, ami fölemeli az emberi műveltséget, és ez hozza el az ember körülményeinek minden javulását, amit napjainkban is élvezünk.

Részlet Ludwig von Mises Profit and Loss című 1951-es esszéjéből.

Posted by Szabad Társadalom

A küldetésünk az, hogy ösztönözzük, megismertessük és összekapcsoljuk az embereket a szabad társadalom gazdasági, etikai és jogi alapeveivel. Ezen elvek magukban foglalják az egyéni szabadság, a szabadpiac, a szabad vállalkozás, és a magántulajdon alapelveit.

Hozzászólás